Fűnyírás, kaszálás, parlagfűirtás, talajlazítás. Gyors kaszálást vállalok Budapest környékén, kedvező áron, szinte azonnal. |
Az új oldalam ide kattintva érhető el: www.kaszalas.eu
Erőgép |
Szárzúzóval
már 7Ft/m2-től
|
A lágyszárú növényzetet, és a vékonyabb vesszőket levágja, apró darabokra zúzza, és szétteríti. Így az zöldtrágyaként hasznosul. A pontos munkadíj számítás itt:
|
Kaszálás | ||
Talajlazítás | ||
Elérhetőség |
A parlagfűről
A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) kétszikű, 20-140 cm magas, terebélyes, ágas egyéves gyom. Központi egyenes, tompa négy élű szárral rendelkezik, amelynek sűrű oldalhajtásai vannak. A talajhoz közeli néhány cm-es részen 2-3 elágazása is lehetséges. Magassága változatos, a kifejlett növény zárt és magas növénykultúrában, kukorica- vagy napraforgótáblákban a 150 cm magasságot is elérheti. Levelei 1 vagy 2-szeresen szárnyasan szeldeltek, kétoldalt sűrűn szőrözöttek. A szőrök a levél fonákján hosszabbak. A levél színe sötétzöld, fonákja szürkészöld. A sárga színű 4-5 mm-es porzós fészkek, a legfelső hajtások végén, rövid kocsányon ülnek. A fészkek 10-15 virágot tartalmaznak. Virágpora súlyos allergiát okoz. A termős virágok a porzósok alatti legközelebbi levél hónaljában találhatóak. Termése 2-4 mm hosszú, szürke, szív alakú. Egy fogazott burok takarja a termő részt, amely az érés után a terméssel együtt lehullik. A virágok aránya a növényzet sűrűsége szerint változik. Ritka állományban inkább a termős, sűrű állományban a porzós virágok dominálnak. Igénytelen. Nagy növekedési, szaporodási erélye révén könnyen felülkerekedik más növényeken.
Az enyhén savanyú, homokos vályogot kedveli, de más területen is megél. Leggyakrabban utak és vasúti sínek mentén, parlagon hagyott területeken, nem megfelelően gyomirtott, és bolygatott földeken fordul elő. A meleg éghajlatot, a fényt, és a nyári csapadékot kedveli. A sűrű növényzetet, fákat nem kedveli. A tengerszinttől a 400 méteres magasságig fordul elő.
A növény magról kel ki, egynyári növény. Ősszel a magok beérése után elpusztul. A friss termés nem kel ki a tél beköszönte előtt. A nyugalmi periódusa január végéig tart, amikortól már csírázásra kész termés, csak a felmelegedésre vár. A talaj felső 3 cm-es rétegében nyugvó magok indulnak csírázásnak. A mélyebben fekvő magok évtizedekig nyugalomban maradnak. Ha a talajt megbolygatják, a felszín alá került magok csírázásnak indulnak. Magyarországon március végén kezd kelni, és áprilisban tömegesen csírázik. A talaj 10-20 °C-os hőmérséklete és a napfény kedvez a csírázásának. Nyáron intenzív növekedésnek indul. Porzós virágai július elején-közepén megjelennek, a termős virágok egy-másfél héttel később. A virágok beporzását a szél végzi, a virágpor akár 100 km távolságra is el tud jutni. A virágpor szóródásának legnagyobb tömege július végén és augusztus hónapban történik meg, ezután kisebb mennyiségben egészen a fagyok beálltáig tart. A virágpor tömegesen termelődik, a szél útján terjed. A termés érése október közepe táján kezdődik. Egy közepes növény több ezer, vagy akár több tízezer magot érlel, de 60 ezer magot is termelhet egyetlen tövön. A mag rendkívül ellenálló, akár harminc évig is csíraképes marad.
Észak-Amerikából származó gyomnövény, Európában nem őshonos. Az Ambrosia artemisiifolia 1878-ban tűnt fel először Svájcban. Az I. világháború környékén kezdett elterjedni Európában. Magyarország területén az 1920-as években Somogy déli részén tűnt fel először. Később az áruszállítási útvonalak mentén szétterjedt a déli megyékben, majd az ország északi része felé terjedt. Terjedése kezdetben lassú volt, a növénynek alkalmazkodnia kellett az európai éghajlathoz. Amikor az éghajlathoz hozzászokott a növény, robbanásszerűen terjedésnek indult. A parlagfű a hetvenes évekig nem okozott jelentős mértékben allergiát. Az az óta eltelt évtizedekben a koncentrációja nagymértékben megnövekedett. Európában jelentős mértékben elszaporodott, és komoly népegészségügyi problémát okoz. Magyarországon a létező 350 gyomnövény között a legelterjedtebb gyomnövénnyé vált. Utak, lakótelepek, nagyberuházások építésekor a talajrendezési munkák során a termőtalaj eltűnik, a felszínre kerülő nyers talajon évekig a parlagfű egyeduralkodó. Uralkodása idején hatalmas mennyiségű magot termel. Ez a milliós magmennyiség a következő 30-40 évre megteremti a faj fenntartásának a lehetőségét.
Terjedését segítő tulajdonságok:
Emberi tényezők:
A parlagfű pollen két fő allergénje az Amb a I és Amb a II. Több kis és közepes méretű fehérje allergént (Amb a III, IV, V, VI, VII és cystatin) tartalmaz. A légutakba kerülve a nyálkahártyát ingerli, szemgyulladást okoz. A parlagfű pollenre allergiás népesség évről évre nő, a kilencvenes évek végére azonban már megközelítette a 30%-ot.
Terjedés hatékony megakadályozásának fontos a parlagfű felismerése. A parlagfüvet gyakorta összetévesztik a fekete vagy fehér ürömmel. A parlagfű jelenleg a küzdelmek ellenére, szinte akadálytalanul terjed. A talajban évtizedekig csíraképes mag, nagy számban képes várakozni a csírázásra, ami nagyon megnehezíti a hatásos védekezést. Ez az oka annak, hogy ahol az irtás befejeződik, a parlagfű hamarosan ismét elfoglalja a megtisztított területet. A parlagfű okozta problémák ellen a szervezett fellépés szükséges. Magyarországon elsősorban parlagfű irtó kampányokkal és széleskörű társadalmi felvilágosítással próbálnak a parlagfű ellen küzdeni. Más ország szigorú törvényekkel próbálja visszaszorítani a parlagfüvet.
A parlagfű a jól beállt gyepekbe nem hatol be. Fontos lenne a régi legelők, kaszálók fenntartása, a beszántásuk kerülése. Erdőkbe sem hatol be, ezért hosszú távon jó megelőzés a parlagterületek erdősítése. Ha a parlagfüves területet magára hagyják, az őshonos növények ismét elfoglalják a helyüket, és kb. 3-4 év alatt „kipusztítják”, ezért is fontos lehet a legelők, kaszálók megtartása és fejlesztése azokon a területeken, ahol már nem érdemes haszonnövényeket termeszteni.
A parlagfű irtását folyamatosan kell végezni. A növényt a virágzása előtt kell elpusztítani, hogy ne szórhasson virágport, és ne érlelhessen termést.